1.rész

Nos hol is kezdjem. Először is a nevem Júlia. 15 éves vagyok. Magyarországon élek.
Barna hajú kék szemü átlag magasságú lány. Fodrásznak készülök, igen most megyek középikolába. De mégse ez a legnagyobb vágyam,ezzel hamarosan szembesültok.




2015.08.25
Reggel ugyan arra keltem mint eddig lassan 3 éve. Arra a bizonyos napra várva hogy találkozzak vele.
Szóval nyitottam a szemem és a vakító napsütéssel és az újjabb gonddal amivel szembesültem, hogy 1 hét és vége a nyári szünetnek és ennek a következménye az hogy iskola. Hurrá, mint a többintinédzser én se rajongok az iskoláért. Most valahohgy ötrültem hogy iskola mivel közép iskolás leszek ami azt jelenti hogy új emberek és új barátok. A barátokkal nincs semmi gondd mindenkit ismerek naggyábol az osztálybol ezért ez kicsit feldobta ezt a gondolkodásomat.

Nagy nehezen kikeltem az ágybol és elvégeztem a reggeli teendőimet és leültem a frissen bevetett ágyamra és megnéztem hogy mirol maradtam le hogy korán lefekudtem aludni, ami megjegyzem jó ötlet volt. Szerelmem friss képeit videoit nézegettem és számoltam a perceket és napokat hogy mikor jön ki az új dal amivel eggyütt a klipp is kijon.
Tudom már nagyon kiváncsiak vagytok hogy kiről beszélek. De aki elolvasta a köszöntőt és úgy szereti ezt az embert ahogy én akkor felismeri és tudja ki az.
De ne is térjünk el a témától.

A zenét szokásomhoz kíven bekapcsoltam és gondolkodni kezdtem hogy mit fogok reagálni vagyvesetleg eszembe fog e valami angol szó jutni. Vagy esetleg mintha egy normális ember állna előttem köszönök bemutatkozok és mindenképp sírni fogok. Mert akire eddig vártam itt áll előttem és elmondhatom neki hogy mennyire szeretem, hálás vagyok neki mindenért ami ebben a 3 évben és az utobbiakban fog történni.

Lassan megnyitottam a leveleimet a telefonomon és a régi üzenetek felé vettem az írányt. Mert tudtam milyen rég beszéltem ezzel a bizonyos személlyel. A két év alatt nem mindig voltunk barátnők de én ezt nem is bánom mert most a barátnőm és ez a lényeg.
Nemrég találkoztam vele de még is hiányzik és mintha ezer évnek tűnne utolsó találkozásunk.
Megnyitottam beszélgetésünket és rögtön elsírtam magam utolsó üzenete láttán.





A beszélgetés magáért beszél még soha senkinek nem mondtam el ami bennem zajlott csak neki...
Ő megértett, pedig azt hittem hogy nem fog, hogy is feltételeztem ilyet llyet róla..
Remélem hogy vele együtt fogok találkozni a példaképemmel a hősömmel szerelmemmel. Még akkor is ha tudom hogy nem szereti őt. De csak azért mert még nem ismeri. Tudom hogy értem hajlandó megismerni. És eggyüt fogjuk....majd

Köszöntés

Sziasztok
Ez már a sokadik blogom. Mindig csak 2-3 részig jutottam el bennük de ezt most akármi lesz folytatom és befejezem.
Ugyhogy márhozom az első részt is :)

xoxo